5. fejezet – Egy ősi ének

Belle és Abe a pincében bujkáltak az őrök elől, akik a varázsló parancsára összeszedték azokat, akik varázsoltak. Elise már vagy egy órája eltűnt. A szélenélő leküzdhetetlen vágyat érzett aziránt, hogy kirobbantsa a csapóajtót, és egy lovagtól megkérdezze, merre vitték a lányt. De akárhányszor megemelte a kezét, az apa olyan pillantást vetett rá, hogy jobbnak látta letenni.

-Meg kell keresnem – suttogta neki Belle.

-Majd ha elmentek – válaszolta ugyanolyan hangerővel Abe.

Így tehát csak vártak. Abe megengedte, hogy a szélenélő a pincében aludjon, és megkönnyebbülésükre reggel már csak egy – két őr masírozott odakint. Ők nem okoztak gondot Belle – nek, kimászott a csapóajtón, aztán egyszerűen elkezdett sétálni, úgy, ahogy volt, koszosan, megtépetten, és egy nagyobb vágással a karján, amit egy fosztogatótól szerzett, de vissza is adta. Elment a házához megmosdani, átöltözni és bekötözni a sebét, majd ugyanúgy, fegyveresen, vizes hajjal, de tisztán elindult a trónterem felé.

Ahogy sejtette, a tükör ott volt a trónszékek előtt, de nem látszott benne senki. A varázsló azonban ott állt a tükör előtt, hidegen mosolyogva.

-Gondoltam, hogy eljössz te is – nevetett egyet – miután Elise – t bezártam, nem is lehetett volna máshogy. És most téged is be foglak.

-Meghiszem azt – válaszolta nyugodtan Belle, és felemelte a kezét, hogy átmenjen a tükrön. A fehér fénygömb nőni kezdett, és betakarta a lányt. A varázsló nagyot kiáltva odaugrott, de a következő pillanatban a földre esett, oda, ahol egy másodperccel ezelőtt még a szélenélő állt. Ő nem tudta követni, mert nem tudott a világokon keresztül utazni, erre csak olyanok voltak képesek, mint Belle.

A lány amint megérkezett a tükör túloldalára, már nem viselte a fegyvereit: egyszerű sötétkék farmer volt rajta, piros kötött pulóverrel és piros tornacipővel. Aznap már másodszorra jött fel, mondhatni ugyanabból a pincéből, és ez a tény a körülményektől függetlenül kicsit megnevettette. Rögtön meglátta a két gyereket, akik gondterhelten beszélt egymással a hátsó kertben, de amint meglátták a szélenélőt, nyomban megkönnyebbültek.

-Belle, Elise – t bezárták a fogdába – mondta Stephen – ki kell mentenünk!

-Igen, tudom – helyeselt Belle.

-Van egy tervem. Mi lenne, ha te átvinnél engem, így Elise kijönne, és…

-Sajnos nem lehet – rázta a fejét a lány – Astebin a jelek szerint mágikus tilalmat hozott létre, vagyis most már hivatalosan is csak ő varázsolhat a tükörvilágban. A szélenélőket is sikerült felmérgesítenie, amikor azt mondta nekik, hogy csak egy szélenélő mehet át a másik világba, nem vihet magával senkit, még akkor sem, ha az egy tükörtestvér.

Belle egy ideje nem beszélt más szélenélőkkel, minden tükörtestvérnek megvan a maga világa, lehet az akármilyen, így rengeteg van. A szélenélők közös világában van a millió – egy tükör másolata, amin keresztül bármelyik világba elmehetnek. Amikor egy szélenélő átröppen egy másik világba, menet közben hallhat egy – két dolgot, elvégre ilyenkor a közös világban hihetetlen nagy sebességgel megy át az egyik tükrön. Így tudta meg Belle az ilyen információkat.

-Valószínűleg jó előre látta, mi lesz a tervünk, és ezt akarta megakadályozni. Úgyhogy most az van, hogy én még visszamehetek, de nem vihetlek magammal. És Elise – t sem vihetem vissza.

-De mi van, ha valaki ennek ellenére varázsolni próbál? – érdeklődött Zoe.

-Valószínűleg csúnya vége lenne – gondolkodott Belle – ki kell eszelnünk valamit.

-Van még valami, ami mindig is érdekelt – kezdte Stephen – mi történik, ha… betörik a tükröt?

Belle jól láthatóan megborzongott a gondolatra.

-Szörnyű dolgok – felelte nagy sokára – a tükörvilág megsemmisülne, hatalmas pusztulás menne végbe, de ez még nem minden. Egyvalami átszabadulna a szilánkokon keresztül, valami, esetleg valaki, még az is lehet, hogy a tükörtestvéred – azonban amikor a szélenélő látta a fiú felragyogó arcát, gyorsan hozzátette – de eszedbe ne jusson ilyet tenni! Ott van apád, a barátaid, az életed, és nem is biztos, hogy Elise – t sikerülne megmentened. Úgyhogy akármit is forgatsz a fejedben, gyorsan tegyél le róla!

-Jó, rendben – bólogatott Stephen megadóan – letakarom a tükröt, hogy ne lássanak át, ha esetleg valaki lejönne ide.

Elise csendben üldögélt a cellájában, igazából fázott, de betakarta magát köpenyével. Meg sem próbált varázsolni, inkább csak várt, hogy megmentsék. Ha megmentik. A fogdában rajta kívül nem volt senki, csak egy – két rab, akik ugyanúgy ültek, mint ő. Az igazat megvallva unatkozott. Normális esetben ilyenkor dúdolgatni szokott, de nem merte megtenni. Aztán, csigalassúsággal elkezdte mozgatni a száját, de nem jött ki rajta hang. Egyre merészebben próbált tátogni, míg elért arra a pontra, hogy hang is társuljon a folyamathoz. Nem tudta, mit dúdol, a dallam ismeretlen volt számára. De csak dúdolt és dúdolt, egyre hangosabban és hangosabban, és egyszer csak a hümmögésből értelmes szavak álltak össze. Értetlenül hallgatta az énekét, nem angolul beszélt. De egészen elvolt az énekével, és arra eszmélt, hogy a többi rab is vele tart, mégpedig lelkesen, mint aki hosszú várakozás után végre megkapja, amire ennyit várt. A halandzsa pedig angol lett, és már Elise is értette:

Astebin, a gonosz varázsló

Elrabolta a királyt

A királynő rég eltűnt

Azóta ötvenszer hullt a hó.

Gyönyörű lányuk másvilágban él

Házasodott, s így lett két tükörtestvér

Az egyik az örökös, ki megszabadít minket

Az, kinek ereiben csordogál a királyi vér.

Elise megrémült, amikor megértette a szöveget. Az ének ugyanis róla szólt, róla és az anyjáról, aki ezek szerint királynő, és így ő lett a hercegnő. Most már emlékezett az ének eredetére: édesanyja énekelte neki, amikor még kicsi volt. És ezek szerint ő lesz az, aki felszabadítja a várost a varázslótól. Az egyik rab befejezte az éneklést, és kiabálva kérdezte:

-Ki kezdte el? – erre az egész kórus abbahagyta, és várakozással teli csend állt fenn. A lány nem akarta elkeseríteni ezeket az embereket. És főleg, ha ez a sorsa, akkor el kell fogadnia.

Én voltam! – kiáltott vissza, mire az emberek éljenezni kezdtek. Sokan voltak azok, akiket alaptalan vád miatt zártak be, és voltak igazi bűnösek is, de mind az igazságot akarták, és most megérkezett.