Időfutár 1. – A körző titka
Szerző: Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István
Borító:
Tartalom:
Hanna nemrég költözött Budapestre, minden szokatlan: új lakás (egy hetedik kerületi gangos bérház), új iskola (a Sigray), új tanárok, és persze új osztálytársak.
Ha ez még nem lenne elég: úton-útfélen egy fura öregemberbe ütközik, megbolondul a számítógépe… és az egésznek valahogy köze van ahhoz a rozsdás körzőhöz, amit az utcán talált.
Vajon miért kell mindenkinek ez a körző? Mit akar vele kezdeni Sándor, a vén ócskás, és miért nem tud Hanna sem megválni tőle? És mi köze mindennek Bécshez, a Sakkozó törökhöz és Bujdosónéhez, a töritanárhoz?
A rejtélyek kinyomozásában segít Hannának Zsófi, a szuperokos szegedi barátnő, és Tibi, a kicsit lassabb eszű, de hűséges osztálytárs. A kalandok szüneteiben pedig arra is van idő, hogy barátságok szakadjanak meg és szülessenek újjá, no és persze szerelmek is szövődnek…
A Gimesi-Jeli-Tasnádi-trió rádiójátéka végre regényformában is!
Letehetetlen, izgalmas, vicces, mai!
Azoknak ajánlom, akik
-szeretik az időutazós kalandregényeket
-12 éven felüliek
-szeretik a törit, de az sem baj, ha nem
Az én véleményem:
Már nagyon régóta kutattam az interneten egy időutazós könyv után, ami nem csöpög a romantikától és elgondolkodtató. És az osztályfőnököm ajánlotta nekem ezt! Amint megkaptam, három nap múlva vissza is adtam, mivel hogy kiolvastam. Egyszerűen ez a könyv tökéletes! Kicsit eltér az eredeti terveimtől, mert nem annyira agyrobbantó, mint ahogyan szerettem volna, de jobb is így, mert különben nem értettem volna pár dolgot.
Sokaknak ismerős lehet a könyv címe, mert eredetileg rádiójáték volt, de ez a regénnyé átkonvertált változat. Belehallgattam a rádiójátékokba, de annyira nagyon nem kötött le, mint a könyv. Viszont, hogy az eredeti mű csak hangokból állt, ez meglátszik a könyvben is. Nagyon sok benne a hangleírás, hogyan beszélt, mit hallott stb. Ez nem feltétlenül rossz, de engem kicsit zavart. A második kötetben (igen, megkaptam, ezt úgy olvastam ki, hogy amikor megkaptam akkor a feléig olvastam, aztán volt öt nap szünet, és utána a másik felét is végigolvastam) egyenesen leírja, hogy az egyik női karakternek „gyönyörű altja van”. Pontosan nem tudom, hogy az alt magas vagy mély, azt hiszem mély, de ezt nem minden olvasó tudhatja.
Ettől függetlenül viszont nagyon szórakoztató és tartalmas könyv, sőt, szerintem simán elmenne kötelezőnek a nyárra. Inkább ez, mint a Kőszívű, vagy a Légy jó mindhalálig. Könyörgöm, oké, hogy ezek történelmi, nagy múltú művek, legalább ötszáz évesek, de nem fogják lefoglalni a 12 – 14 éveseket!
Szereplők: 10/9 – megvan a könyvben az örök mumus, a vicces gyerek, akin mindig fogom a fejem, de nem a röhögéstől, hanem a kíntól.
Fejezetek: 10/10 – majdnem minden címben volt egy szójáték, és mindegyik utalt a cselekményre valahogyan.
Változatosság: 10/10 – letehetetlen, ráadásul minden jól el van magyarázva, sehol nem ráncoltam a szemöldököm, hogy „ezt most miért kellett”. Legalábbis az első részben.