VeronicaStories

3. Fejezet – A Keretben

A szélenélők otthona nem hasonlított sem szállodára, sem egyéb ilyesmire. Egy váróterem volt, rengeteg paddal, székkel, és magazinokkal. Körben pedig rengeteg, rengeteg tükör. Mindegyik ugyanolyan volt, de egyik sem a várótermet mutatta. Középen egy csigalépcső vezetett fel a második emeletre, ahol egy tágas teremben képezték ki a szélenélőket. Itt szokványos ajtók voltak, a legtöbbjük regisztrációs szoba, de volt ismertetőjegy – ellenőrzés és igazolvány – átvétel is. Egy középen álló, díszesebb ajtón pedig a következő állt: igazgató.

Elise, Zoe és Belle egy nagy fénycsóvában érkezett a váróterem közepébe. Elise azt azonnal észrevette, hogy a teremben megszámlálhatatlanul sok szélenélő futkos egyik tükörből a másikba, mintha azok csak kapuk lennének. A három lány egy ideig kerülgette őket, majd egyszer csak nekiütköztek egy másik szélenélőnek. A körülbelül Belle – el egyidős lány csak rájuk pillantott, aztán már futott is tovább. Kócos, barna haja volt, a nyakában pedig bőrláncon egy állat – talán tigris – foga lógott.

-Ő ki? – kérdezte Zoe.

-Azt hiszem, Lora – felelte kis gondolkodás után Belle – a számára kijelölt tükörvilág egy dzsungel, teljes egészében.

-És melyik testvérpárra vigyáz? – kérdezősködött tovább Elise, de rögtön meg is kapta a választ. Egy apró termetű, szőke hajú és kék szemű kislány rohant keresztül a tömegen. A ruhája állatbőrből és levelekből készült. Kis nyakát nyújtogatva egyre csak azt kiáltozta: „Lora! Lora!”. Az előzőleg látott szélenélő megfordult, és szemmel láthatóan megkönnyebbülten futott oda a lányhoz, aki nem lehet több tíz évesnél.

-Jane, csak hogy megvagy! – mondta Lora – gyerünk, vissza kell vinnem téged!

Ezzel karjába kapta a gyereket, és átfutottak a tükrön. A helyükön pedig egy szakasztott ugyanolyan fiú jelent meg, átlagos ruhában. A bal felkarján hosszú levélkötés éktelenkedett.

Elise és Zoe meglepődtek a jeleneten, Belle azonban reakció nélkül sietett tovább. Valószínűleg naponta lát ilyet. Felmentek a csigalépcsőn, ahol már alig volt valaki. Néhány szélenélő fontoskodva, vagy éppen ráérősen sétált az emeleten, kezükben csiptetős notesszal, vagy sporttáskával. Egy nagy, kétszárnyú üvegajtón keresztül láthattak legalább egy tucat fiatalabb szélenélőt, amint két, egymással szemben álló tükrön sétálnak keresztül. A másik fele tornázott és harcolni tanult. Rengeteg fegyver hevert a gyakorlók körül. Volt köztük kard és íj, de volt pisztoly, kés, bokszer, valamin furcsa alakú puskák, amikkel lézernyalábokat lőttek a céltáblákra. Néhányan puszta kézzel ütlegelték egymást.

-Azért kell minden harcművészetet megtanulni, mert minden tükörvilág másmilyen – magyarázta Belle, ahogyan elhaladtak a terem előtt – és lehet, hogy meg kell védeni az egyik tükörtestvért. Mindenre felkészítenek minket – tette hozzá, és büszkén kihúzta magát.

-Igen, de végül is én mentettelek meg a sárkánytól – jegyezte meg Elise – és én segítettem kiűzni a fosztogatókat…

-Jól van, na, menjünk tovább – Belle – nek nem vette el a kedvét a beleszólás, továbbra is örült, hogy megmutathatja, mi hol van.

Az irodarészlegnél hosszú sor várakozott. Elise kíváncsi pillantást vetett az „igazolvány – átvétel” feliratú ajtóra. A sor igen gyorsan haladt, az újonnan kilépők boldogan mutogatták egymásnak az igazolványaikat.

-Neked is van ilyened? – kérdezte Zoe a szélenélőt.

-Várj, megmutatom – Belle elkezdett turkálni a bal zsebében. Aztán a jobban. Aztán a dzsekije külső és belső zsebeit is megnézte. Végül sóhajtott egyet – most éppen nincs nálam, de tudom, hogy van, emlékszem, hogy megkaptam. Különben nem utazgathatnék a tükörvilágok között. Szerencsére az ismertetőjegy alapján ellenőriznek, az igazolvány csak amolyan formalitás.

Továbbhaladtak az irodarészlegen, az „ismertetőjegy – ellenőrzés” feliratú ajtó nyitva volt. Odabent egy középkorú nő kiabált egy fiatal szélenélővel arról, hogy az égésnyom az arcon nem ismertetőjegy. Belle a fejét csóválta a jelenetre, de nem szólt semmit. Viszont feltűnően birizgálni kezdte a türkiz fülbevalóját, és a füle mögé tűrte a haját, hogy mindenki láthassa a középkori stílusú ékszert. Elise úgy gondolta, Belle csak mutatja, hogy neki menőbb ismertetőjegye van, mint az égésnyom. Talán ez egy szokásos versengés a szélenélők között.

Végül megérkeztek az „igazgató” feliratú, díszes ajtóhoz. Előtte egy őrnek megmondták, kik és miért jöttek, majd a férfi beengedte őket a szobába. Talán pontosabb lenne teremnek hívni, mivel két osztályterem is elfért benne. Középen nem volt íróasztal, a helyén egy nő állt. Valószerűtlenül szőke haja és világoskék, átható szeme volt. Hosszú, szürke ruhát viselt, a derekán fehér övvel. Kezében egy hosszú és elegánsan faragott fabotot tartott. Körülötte két őr állt, a teremben pedig végig, mindenhol tükrök, amik ezúttal tényleg a helységet mutatták. Sokszorosan verték vissza Nylad alakját, aki büszkén kihúzta magát, és szigorú tekintettel nézett az érkezőkre. A három lány sorban letérdelt a vezető elé, aki könnyed intéssel jelezte, hogy felállhatnak.

-Nylad úrnőm – kezdte Belle – egy sürgős ügyben érkeztem én, és két társam. Ők itt Elise Martin és Zoe Laning. Azért jöttünk, mert Elise tükörtestvére, Stephen Martin fogságba esett a tükörben. A segítségedet kérjük!

Nylad végighallgatta a szélenélőt, de kék szemét Zoe – ra szegezte. Végül megszólalt.

-Zoe Laning – a lány összerezzent a neve hallatán – a felmenőid nem voltak véletlenül szélenélők?

-Öh… nem, úrnőm, nem tudok róla – Zoe igyekezett a legtiszteletteljesebben beszélni – miért kérdezi?

-Megláttam benned a képességet a szélenélők művészetének használatára – közölte a vezető – Zoe, szélenélő lehetsz. Kiképezünk, és kapsz egy testvérpárt, akit védelmezned kell egy világban. Mit szólsz hozzá?

Belle úgy vélte, ideje közbelépni.

-Úrnőm, Zoe még csak gyerek – mondta.

-Miért, te talán nem vagy vele egykorú? – válaszolt rá Nylad hűvösen, mire Belle igyekezett egészen kicsire összehúzni magát – a választás a tiéd, Zoe. Adok egy kis gondolkodási időt, fél óra talán elég lesz.

Zoe bólintott, és kioldalgott a teremből. Nylad újra Elise – re és Belle – re emelte a tekintetét.

-Elise, sok gondot okoztál az ellenségünknek, a tükör boszorkányának – mondta a vezető. Elise kérdőn nézett vissza rá, és Nylad nem ezt várta. Dühödten nézett Belle – re – talán nem mondtad el neki, mivel jár a tükör betörése?

-De igen, úrnőm, tudja, hogy megsemmisül a tükörvilág, és három kívánsága teljesül annak, aki túléli – és ekkor a szélenélő rájött, hol hibázott. Riadtan újra letérdelt az úrnője előtt – bocsáss meg, úrnőm, amiért nem szóltam Elise – nek a tükörboszorkány természetéről.

-Mi van? – Elise most már végképp nem értett semmit. Nylad intett Belle – nek, hogy álljon fel, majd belefogott a magyarázatba.

-Amit Belle elfelejtett közölni veled, és ezért meg is kapja méltó büntetését – Belle remegni kezdett – az az, hogy minden egyes tükörvilágot egy nagyon erős boszorkány alkotta. Nem miatta vannak a tükörtestvérek, ő csak az egészet kordában tartja. És utál minket, szélenélőket, mert miattunk a testvérek megismerik egymást. Ez pedig akadályozza őt a munkájában. El sem hinnéd, hány tükörtestvérpár próbálkozott már azzal a módszerrel, amivel te. Ezért a boszorkány bevezetett magának egy rendszert. Ha az egyik testvér betöri a tükröt, ezzel megsemmisítve a tükörvilágot, annak túszul ejti a testvérpárját. Stephennel is ez történt.

-Valószínűleg fogva tartják valahol, de lehet, hogy a boszorkány már a saját oldalára állította. Ehhez nagyon ért ugyanis.

-Nem lehet valaminél… többet tenni az ügy érdekében? – tétovázott a lány.

-Megtettem, amit most meg tudok tenni. Amint több információt gyűjtünk, további intézkedéseket teszek, de addig nem. Nos, térjünk át a kellemetlenebb részre – fordult Belle felé – Belle Pittman. Úgy tudom, több hibát is elkövettél. A törvény megszegése a saját tükörvilágodban, engedély nélküli tevékenység az igazi világban… és most hozzátehetjük azt is, hogy nem vigyáztál megfelelően a két tükörtestvérre, akiket kijelöltek neked. Nagyon sajnálom Belle, de az összes hibádat összevetve… nem lehetsz tovább szélenélő.Hogy tudjuk meg, mi történik vele? – kérdezte Elise.

Belle eddig is a sírás küszöbén állt, azonban erre a hírre már tényleg elkezdett sírni. A fülbevalója azonnal elporladt, csak egy pici bronzkarika jelezte a helyét a fülén. Elise dühösen nézett Nyladra, aki még nem fejezte be.

-Mindazonáltal mindhárman itt maradhattok, amíg meg nem érkezik a felderítőm. És letelt a fél óra, szóval azt hiszem, hamarosan bejön Zoe is.

Így is lett. Az ajtó kinyílt, és egy magabiztos lány jelent meg, aki meglepődött, mennyire megváltozott a légkör, mióta elhagyta a termet. Odalépett Nyladhoz, és letérdelt előtte.

-Úrnőm, felajánlom szolgálataimat – közölte vele. A vezető elmosolyodott.

-És én elfogadom. Mostantól egy ideig itt fogsz lakni, a többi tanítvánnyal együtt. Kiképzésben veszel részt.

Zoe ellépett az úrnőtől, és Elise – hez ment, aki Belle vállát veregette. Elise felnézett a barátnőjére, de nem szólt semmit. Együtt léptek ki a teremből, ahol azonban elváltak útjaik. Zoe egyenesen a kiképző terem felé indult, Belle és Elise pedig leültek egy padra. A lány kotorászott egy kicsit a hátizsákjában, végül odanyújtotta a volt szélenélőnek egy zsebkendőt. Belle elfogadta, és nagyot trombitált bele. Amint kicsit megnyugodott, megkezdődött a panaszáradat.

-Most komolyan az a legfontosabb, hogy én elkövettem pár hibát? – méltatlankodott hangosan – Csak azért büntetett meg így, mert utál! Kíváncsi vagyok, kit küld helyettem a tükörvilágomba! Nem hiszem, hogy én pótolható vagyok!

Elise természetesen nem mondta, hogy Belle nagyon is pótolható a tükörvilágban. Barátilag viszont senki nem léphetne a koraérett, nyakigláb, feledékeny, de csupaszív lány helyére. Még Zoe sem, aki hirtelen nagyot alacsonyodott Elise szemében. Még akkor is, ha Zoe nem tudta, miért sír Belle. Ő csak azt tette, amit helyesnek lát, a körülményekről nem tudva.

Az elkövetkező napokban mindhárman a Keretben laktak. Zoe folyton egy hatalmas sporttáskát cipelt, és óráról órára járt. Be akart számolni Elise – nek mindenről, amit tanult aznap, de a lány nem vett róla tudomást, ami, valljuk be, nem egy bölcs viselkedés, de ő ezt nem tudta. Belle és Elise terveket gyártottak Stephen kimentéséhez, de egyik sem volt tökéletes. A helyzetük kilátástalan volt, és nem tudták, nem tudhatták, hogy Stephen már nem a tükörben van, hanem egy meglehetősen modern tükörvilágban tevékenykedik a boszorkánynak.