1. fejezet
Nappal volt. Egy világospej ló békésen aludt egy fa hűvös árnyékában. Mellette a ménes éppen ugyanolyan nyugodtan legelészett. A vezérmén, egy nagydarab fekete ló, egy marék füvet igyekezett a földről felvenni. A művelet közepén azonban megállt. A világospej ló a fa alatt rosszat sejtett. Ha a vezérmén nyugtalan, úgy a ménes is az. És hamarosan megtudta, miért. A rét széléről ugyanis hangos lódobogást hallottak. Egy ember közeledett, ő maga is lovon ült. Vágtatni kezdett a ménes felé. És a pihengető csődör még nem is kapott észbe, de már az ember ráhurkolt egy kötelet a nyakára. A vezérmén ezt észrevette ám, de az ember már visszavágtatott zsákmányával az erdőbe.
A ló rögtön lereagálta a helyzetet, és vadul kapálózni kezdett, hogy megszabaduljon a kötél szorításából. De a másik ló, akin az ember ült, vágta közben rárúgott a csődörre. Így érkezett meg a ló: egy hatalmas rúgásnyommal a hasán. De az eléterülő látvány csak rémisztőbb volt számára.
Farmer’s City közepén egy kis tó helyezkedik el, körülötte vannak az épületek.És ahova az ember, meg a két ló ment, az egy piac volt. Az elfogott csődör ekkor nézhette meg jobban a férfit: Rövid, barna haja volt, amit most kobakkal takart. Lehetett 30-40 éves.
Meg is szólalt a férfi: – Na, látod – kezdte a ló felé fordulva – ha kapsz egy rúgást a lovamtól, mindjárt kezesbárány leszel. El foglak adni. A neved pedig Jester legyen. A ló eléggé megdöbbent: Jester? Milyen fajta név ez vajon? És el fogják adni? Az vajon mit jelent? Nos, az utolsó kérdés hamar kiderült. A férfi kikötötte egy stand pányvájához, s kitett egy táblát elé, ezzel a felirattal: Csődör, 5 dollár, neve Jester. Épp arrafele járt egy jómódú lótenyésztő nő. Neki fekete haja volt, amit lófarokba kötött. Elegáns, fekete lovaglómellényt hordott, egy fehér, hosszú ujjú pulóver fölött. Ehhez a felsőruházathoz pedig fekete lovaglónadrág és csizma tartozott. Szemügyre vette a lovat, s fizetett öt dollárt a férfinak. És Jester fel sem eszmélt, már a vezetőszára a lótenyésztő kezében volt.