5. fejezet – Az áruló – trükk
Abban a pillanatban, hogy Elise átment Lorával a futurisztikus világba, Stephen érezte, hogy elemelkedik a földtől, és egy hatalmas örvény beszívja. Végigbukdácsolt a bizarr féreglyukon, és kiesett Elise – ék szerény házának pincéjében.
Amint földet ért, két lány megragadta, az egyik finoman, a másik határozottan, de egyik sem fájt neki. Talpra állították és végre szembekerülhetett üdvözlőivel. Belle és Zoe volt az, arcukon a kíváncsiság, a megkönnyebbülés és a düh keverékével. Stephen nem tudta, mit mondjon. Hirtelen szembekerül az emberekkel, akiket az utóbbi időben üldözött, csak hogy válaszoljanak egyetlen kérdésére. De végül nem ő találta meg őket, hanem pontosan fordítva.
-Hol van Elise? – kérdezte végül.
-A világban, ahonnan jöttél – felelte Zoe, bár nem tudta mire vélni a kérdést – azt hittük, őt keresed.
-Igen, mert elköltözött, és csak meg akartam mondani neki, hogy… – Stephen rájött, hogy amit most mondani készült, az csöppet sem szalonképes, úgyhogy elharapta a mondat végét.
-Dehogy költözött el, honnan veszed ezt? – Belle értetlenül felvonta a szemöldökét – még mindig itt él, Yawnie Village – ben. Illetve, most elmentünk a szélenélők otthonába segítséget kérni. De ki mondta neked, hogy elköltözött?
Stephen éppolyan értetlenül nézett a lányokra, mint ők rá.
-A tükör boszorkánya mondta – felelte. A reakció mindent felülmúló volt.
Belle a kezébe temette az arcát, és elmotyogott pár feszültség levezetésre alkalmas szót. Zoe elég egyedien reagált. Először alig észrevehetően elmosolyodott, de aztán rögtön szájára tapasztotta a tenyerét, és úgy tűnt, hogy valaminek örül, de mégis aggódik.
Stephen pedig ráeszmélt, mit csinált, mióta elhagyta a tükörboszorkány palotáját. Sokkal több tükörvilágba utazott el, megtett dolgokat, amiket normális esetben soha nem tenne meg. Ám akármennyire is erőltette emlékezetét, nem ugrottak be képek.
-Csináltam… dolgokat – mondta el a lányoknak azt, amiről biztos, hogy megtörtént – a tükörboszorkány… utasított? Nem, nem ez a jó szó… irányított.
-Emlékszel rájuk? – kérdezte izgatottan Belle. A fiú a fejét rázta.
-Az biztos, hogy előtte megmutatta azt a képet, hogy Elise egy másik városban tanul az iskolában. És hogy utána igent mondtam arra, hogy segítek neki.
-Jellemző – csóválta a fejét Belle – Stephen, nem akarlak leszólni, de beleestél a legrégebbi, legegyszerűbb manipulálási módszer csapdájába.
A fiú nem értette, mit akar ezzel mondani az ex – szélenélő, így az, Stephen értetlen arcát nézve nagyot sóhajtott, és belekezdett a magyarázatba.
-A manipulálandó személlyel elhitetjük, hogy az egyik közeli ismerőse, rokona, barátja elárulta őt, vagy a háta mögött szervezkedik. Ha elhiszi, és az állítólagos áruló személy is elég közel áll hozzá, akkor szomorú lesz, majd dühös, és végül bosszúra szomjazik. Ez pedig olyan mellékhatásokkal jár, mint ideiglenes öntudatvesztés és nagymértékű befolyásolhatóság. És eszerint ez történt veled. A tükörboszorkány rövid időre az uralma alá vont, és azalatt nem tudod, mit csináltál, mert az agyad nagy részét csak a bosszú gondolata foglalta el.
Stephen mozdulatlanul állt, szívta magába a hallottakat, és igyekezett lépést tartani Belle – el. Végül, amikor a lány elhallgatott, gondolkodott, mit is mondhatna.
-Izé… ne haragudj – nyögte ki. Zoe elmosolyodott.
-Nem hibáztatunk – mondta – sokan bedőlnek ennek a trükknek. Nem könnyű ellenállni neki, de azt tanultuk, hogy a legjobb módszer az elkerülésére a józan ítélőképesség. És a módszernek az a gyenge pontja, hogy egy embernél csak egyszer lehet felhasználni.
-Köszönjük, Nyilvánvaló Kapitány – szólt közbe Belle – de most inkább azt beszéljük át, mit lépünk most!
Felmentek Elise szobájába, ahol Stephen átvette középkori ruháját arra a pulóverre és farmerra, amit Zoe hozott neki. Aztán leültek a padlóra megbeszélni a következő teendőket.
-Elise most egy futurisztikus városban várja a fejleményeket Lorával, megvan Stephen, az embervilágban – vázolta a helyzetet Belle – ötletek?
-Kiderítjük, mit csináltam öntudatlanul – javasolta Stephen.
-Nem fontos tudnunk. Szerintem csak feladatokat végeztél a tükörboszorkánynak, semmi egyéb – felelte Zoe. A fiú ezt el is fogadta, de újabb témákat keresett. Végül ránézett Belle fülére.
-Mi történt a fülbevalóddal? – kérdezte.
-Semmi különös, elveszett, elvaporizálódott, nem is létezik! – válaszolt kissé ingerülten a lány, mire Stephen kicsit hátrahőkölt ültében. Kérdőn nézett Zoe – ra, aki megvonta a vállát, aztán felállt.
-Kimegyek mosdóba – jelentette ki. Stephen és Belle bólintott, de a lány nem mozdult.
Felemelte a kezét, és csettintett. Több ezer apró kis szikra tűnt fel, amik a levegőben táncolva egy körbe álltak össze. Ez a kör elkezdett forogni, elektromosságot termelve, egyre mélyebb lett, egy örvény tűnt fel a szoba közepén. Stephen és Belle elképedve figyelték a jelenetet, de nem mertek közbeavatkozni. Kár volt azonban tétlenül ülni, mert ekkor Zoe megragadta Stephen kezét, és beugrott az örvénybe.
Belle rémülten felpattant, és még éppen elérte a fiú lábát. Megragadta, és együtt száguldottak az örvény belsejében, ki tudja, merre…
Ugyanebben a pillanatban Elise és Lora megpillantott egy fényes átjárót a sikátorban, ahol elrejtőztek.
-Mi ez? – kérdezte Elise a szélenélőt.
Nem tudom, legjobb, ha békén hagyjuk – felelte bizonytalanul Lora. Megfordult, de ekkor egy láthatatlan erő húzni kezdte az átjáró felé. Kapaszkodott az aszfaltba, de az túl sima volt. Elise odafutott, megragadta Lora kezét, és húzta visszafelé. Ám egyszercsak megbotlott. Végighorzsolta a térdét, ahogyan csúszott az aszfalton, még mindig a szélenélő kezét fogva. Nem akarta elengedni, de ennek az lett a vége, hogy a láthatatlan szívóerő behúzta őt is az alagútba. Már öten suhantak egyfelé.