Cím: Jane és a hollókirály

Eredeti cím: Jane and the Raven king

Szerző: Stephen Chambers

Borító:

covers_182523

Tartalom(a könyv hátuljáról néztem):

Ez a nap is rosszul kezdődik…

Míg a többi gyerek az udvaron játszik, az osztályteremben senyvedő Jane különös dolgot vesz észre: az iskolaudvar egyik fáján lakó mókus összecsomagol és elköltözik – ahogyan a jelek szerint a környék összes állata is.

Leguánja vészjósló figyelmeztetést karmol a homokba: “közeleg”.

Méghozzá a rejtélyes és félelmetes Hollókirály, s egy kutyát sétáltató vak öregember szerint éppen Jane az, aki megmentheti tőle a világot.

És ha mindez nem lenne elég egy napra, Jane szüleit szemmel láthatóan megbabonázzák az elektronikus eszközök, teljesen megfeledkeznek a világról, valamint arról, hogy vacsorára várják Diana nagyit, aki hatalmas vihar és egy különös ajándék kíséretében érkezik.

Hamarosan aztán végleg elszabadul a gonosz, és úgy tűnik, Jane valóban kénytelen lesz egymaga szembeszállni  a Hollókirállyal, hogy megtörje hatalmát és helyreállítsa a világ rendjét…

Azoknak ajánlom akik

– 12 éven felüliek

– szeretik az izgalmat és a humort

– szeretik a fantasy könyveket.

Az én véleményem:

Én személy szerint rongyosra olvastam, Stephen Chambers nagyon jól leírja azt a fantáziavilágot amibe a szereplők csöppennek, azt a világot, amit a könyvben “Forróföld” néven emlegetnek. Nekem az tetszett benne legjobban, ahogyan az állatok angolul beszélnek egymással, de mindnek olyan akcentusa van, ahonnan származik (például a kenguru ausztrál akcentussal beszél). Az angol beszéd le van fordítva magyarra a könyvben, de az író leírja, hogy hogyan beszélnek. Egyben kikapcsolja az embert és humoros. Viszont nem csak létező lények vannak benne, van benne sárkány, a könyvben “sansi” nevezetű árny, és hasonlók. Igaz, hogy a könyv hátuljára a 9 – es szám van írva, de vannak benne kissé ijesztő részek is, ezért ajánlom a nagyobb korosztálynak. Az én módszerem az ilyen részeknél az, hogy használom a képzelőerőmet és kevésbé ijesztővé képzelem az adott jelenetet a fejemben, és nem gondolok rá rögtön úgy, mint egy horrorfilmre.

Összegzésképpen pontozom is a könyvet:

Szereplők: 10/10 – a szereplők viccesek, de egyben titokzatosak is. Egy ilyenfajta könyvhöz ez telitalálat.

Fejezetek: 10/8 – azért kapott tőlem csak 8 pontot a fejezetre osztás, mert észrevettem, hogy néhány fejezet alig két oldal. Megszámoltam a tartalomban, és összesen 63 fejezet van.

változatosság: 10/10 – abszolút. Egyszer még a Földön vannak, aztán a föld alatt, aztán megint vissza, új szereplő stb. tehát a történet elején még lassú, szokásos “lúzerlány a gimiben” stílusú könyv, de hamar változik, közvetlen a mókus felbukkanása után. Ennek ellenére Chambers figyelt arra, hogy a szálak ne nagyon kuszálódjanak össze.

Ez az én véleményem erről a könyvről, szerintem olvasgassátok! Érdemes! ?