7. fejezet
Aznap éjjel Megan a barátnőjénél aludt. Tom szobájában töltötték a délutánt, ötleteltek a szökésről. Chastity azért izgult, mert nem tudta, mikor dobja le őt Jester. Tom azért, hogy ne legyen a késői órában senki a lovardában. Megan pedig mindkettőért.
Éjfélkor mindhárman feketébe öltöztek, ahogyan illik egy esti akcióhoz. A nappali sötétben meglehetősen veszélyesnek bizonyult. Remélték, hogy nem csapnak nagy zajt azzal, hogy beverik a nagylábujjukat a kávézóasztal lábába, vagy, hogy véletlenül nekimennek a kanapénak. Végül elérték a bejárati ajtót. Kinyitották, és csendesen végigsettenkedtek az udvaron.
Az istállóba belépve Jester halk nyihogása köszöntötte őket. Valószínűleg valamennyit megértett a tervből. Chastity, Tom és Megan felkapcsolták zseblámpáikat, és munkához láttak. Tom fel akarta szerszámozni Jestert.
-Ne! – szólt a fiúra Chastity – nem akarom végig visszacipelni a nyerget. Csak rakd rá a kantárt, és ennyi, rendben?
Tom habozott.
-Még soha nem ültél meg lovat szőrén, főleg nem vadlovat.
-Hát, most kipróbálom – mosolygott a lány, és visszatette a nyerget a helyére.
Pár perc múlva Chastity fellendült a ló hátára, és megsimogatta Jester nyakát, hogy nyugton maradjon. Odakint Tom és Megan bonyolult mutatványokkal igyekeztek leszedni a kerítés egy részét, mintha Jester áttörte volna. Ez pedig abból állt, hogy szinte balettszökkenésekkel odaugrottak a kerítéshez, és azon egyensúlyozva leszedték néhány részét. Ezeket pedig kettétörték. Aztán következhetett Chastity és Jester.
Megan fel és lekapcsolta elemlámpáját, így jelezve a lánynak, hogy indulhat. Chastity erősen odaszorította a térdét Jester hasához, és minden bátorságát összeszedve egy nagyot rúgott a ló hátsó lábába.
Jester azonnal vágtába ugrott, és nem volt számára akadály az istálló nagy ajtaja. Chastity a ló nyakára hajtotta a fejét, ahogyan az áttört a kapun. Mindenfelé repkedtek a fadarabok, Jester pedig egyenesen a rét felé vágtatott. És ekkor történt, hogy Chastity elvesztette az egyensúlyát.
A ló nem vette észre a hirtelen súlykülönbséget, ahogyan a lány lerepül a hátáról, és pár méterrel arrébb földet ér. Vágtatott tovább, egyenesen a szabadságot jelentő fák közé, a szár szabadon lengedezett a nyakán. Amikor Chastity felkelt, a ló már eltűnt a szeme elől. Megan és Tom nem futhattak oda hozzá, mivel nem hagyhattak nyomokat. A lány még egy ideig nézte a fekete rétet és az erdőt, aztán balerina módjára odaugrált barátnőjéhez és bátyjához.
-Elment? – kérdezte Megan.
-Jól vagy? – vizslatta Tom.
-Igen – felelte Chastity egyszerűen, mert már nagyon fáradt volt, és legszívesebben visszafeküdt volna aludni, de valamit még el akart mondani Megannek és Tomnak – még csak vissza sem nézett! Csak úgy otthagyott, észre sem vette, hogy leestem!
-Jester vadló – érvelt barátnője – a vérében van az, hogy mindent megtegyen a szabadságért.
Chastity igyekezett hinni neki, és a hazaúton nem gondolt többet a ló hálátlanságára.
Pár nappal később, éjjel, Chastity már épp elaludt volna, amikor ismerős patakopogást hallott az ablak alatt. Odalopakodott az ablakhoz, és kinyitotta. A házuk mellől pedig egy ló nézett fel rá, a nyakán lógó szárral, kócos sörénnyel és farokkal. Egy aprót toppantott, aztán eltűnt a szomszéd ház takarásában. Visszajött ma éjszaka, hogy meghálálja mindazt, amit tettek érte.