VeronicaStories

Először is, BÚÉK!!! 🙂

Másodszor, ahogyan tavaly ilyenkor, most is felállítok egy nagy rakás újévi fogadalmat az oldalra vonatkozóan, amikből végül vagy lesz valami, vagy nem. Én személy szerint azért drukkolok, hogy megvalósuljanak, a Sors pedig még nem kíván nyilatkozni ez ügyben.

Nos, íme:

1. Kitartóan folytatom az Égvándor-Hagyaték c. történetet, továbbra is keddenként hozva az új részeket (illetve újra felélesztem, mert az elmúlt hónapban hanyagolnom kellett. Bocsi :/ )
2. Igyekszem nem halasztani tovább azt a DNS-extrát, és még most szombaton feltölteni. Az állapotát tekintve, már majdnem kész nagyközönség elé állni.
3. Kissé még a jövő zenéje, de tervezek egy különleges könyvkritika-sorozatot végigzongorázni az oldalon, ami témáját tekintve “kronológiailag növekvő” lesz. Bármit is jelentsen ez egyelőre. Erről az infók legkésőbb jövő héten már fent lesznek frissen és ropogósan.
4. Afféle nagy átrendezkedést folytatok majd a blog szerkezetében, aminek köszönhetően valószínűleg semmi az égvilágon nem ott lesz, ahol addig lennie kellett volna. Természetesen értesítelek titeket a változásokról amint módom lesz rá.

Ennyi lenne a listánk, persze az év közben bővülhet majd egy-két aprósággal, de a szavamat adom rá, hogy meg fognak valósulni. 🙂 Addig is, itt egy kedves szám az újév margójára:

HŰHA.

Minden egyes történetnél, legyen az bármilyen műfajú, hangulatú, szerkezetű, ugyanazt érzem, amikor pontot teszek a végére, így ez most a DNS esetében sincs másképpen. Tudod, hogy be van fejezve, a szereplők közül egynéhány meghalt, még egynéhány meg élheti boldog (?) életét, elvégre te már végigkísérted őket legfőbb kalandjukon. Innentől már csak a fejekben, és nem a papíron tevékenykednek tovább. Nos, örültem, hogy megírhattam és megélhettem, ahogyan azt is, hogy elmesélhettem Nektek. 🙂

A kis érzelmi intermissziót lezárva, a következő héten szombaton természetesen jön az extra a történethez, bár még csak elképzelésem sincs, mi legyen az (ha valakinek azért van, azt szívesen fogadom a Facebook-poszt alatt). Valamint tervezek egy könyvajánlót is beiktatni valamikor, valahogyan, ha levegőhöz és géphez sikerül jutnom a jövő hét folyamán…

Addig is, jó olvasást kívánok! 🙂

Sziasztok! Mivel múlt hét szombaton egy sűrű napom miatt nem igazán volt időm felrakni az új DNS-fejezetet, így ma teszem fel, de egyúttal egy újabb képleírással! Nem feledkeztem meg arról a rovatról teljesen! 🙂

A DNS-részt a szokott helyen, a képleírást pedig ugyanazon elnevezésű menüpont alatt találjátok. Jó olvasást!

A minap kissé lerövidült a fenti menüsáv, ugyanis a befejezett történeteket (Mindörökre Szabadság, Tükörtestvér 1 és 2) bezsúfoltam egy helyre, méghozzá, hogy legyen hely az újabbaknak! 🙂 Úgyhogy a fönti három történetet mostantól az “Archívum” menüpont alatt találjátok.

Nagyon régen – úgy értem, nagyon-nagyon régen – raktam fel utoljára DNS részt, de ma mégis itt van, a “DNS” menüpont legördülő oszlopának legalján a 4. fejezet. És hogy mi történik benne? Egy szökés, egy kés és egy injekciós tű az, amire ebben a pillanatban emlékszem 🙂

Mától minden héten szombaton jelenik meg az új DNS fejezet!

Jó olvasást!

Először is, mindenkinek boldog Halloween-t kívánok! 🙂

Másodszor: történt egy “kis” változás az oldal felépítésében, főképp a menüpontokban. Mostantól, ha fölé mentek egy menüpontnak, a legördülő kis sávokból lehet majd elérni az adott történet fejezeteit, magára a menüpontra kattintva pedig megnézhetitek a borítóképet és a történet adatait is.

(Így valószínűleg kevesebb katyvasz lesz majd az oldalon az ömlesztett fejezetek nélkül… Legalábbis én ebben reménykedem 🙂 )

Harmadszor: Keddi napunk van, így fel is került a következő fejezet az “Égvándor-Hagyaték” menüpont alá, immár az új módszer szerint.

Rövid összefoglaló: Diana Criswellt útjára eresztve végre belépünk Thalia élet- és világszemléletébe, ami épp ekkortájt készül meredek hajtűkanyart performálni egy veszélyes szituáció beállta után…

Jó olvasást! 🙂

Az eltűnésem alatti időben végig – ha nem is folyamatosan – egy új történeten dolgoztam, aminek most az első részét az elkövetkező hetekben fejezetenként követhetitek figyelemmel. Úgy tervezem, hogy keddenként fogok egy-egy fejezetet kirakni, így sacperkábé 15 hét alatt fog a sztori végigvezetődni az oldalon.

Ez mindenféle értelemben az eddigi leghosszabb történet lesz a blogomon a maga tizennégy fejezetével (plusz egy prológus), sőt, ez még így is csak egy trilógiának lesz az úgymond “felvezetése”. Rengeteget dolgoztam vele, pár százszor átírtam és megszámolhatatlan mennyiségű hajszálamat téptem ki közben, úgyhogy el sem tudjátok képzelni, milyen örömöt jelent nekem, hogy végre megoszthatom Veletek a kész sztorit. 🙂

A prológus jövő héten, kedden lesz feltöltve az új “Égvándor-Hagyaték” nevet viselő menüpont alá, addig pedig itt egy kis ajánló, csak hogy legyen egy kép arról, mi is lesz ez (nem abban a világban játszódik, amiről régebben infókat tettem ki, úgyhogy aki azt várta, attól elnézést kérek).

Cím: Égvándor-Hagyaték

Műfaj: steampunk fantasy

Figyelmeztetés: erőszak, vér, trágár beszéd (bocsi)

Ez a történet arról szól, ami valóban megesett. Azon események sorozatáról, melyek eleinte parányi sors-porszemekként függtek a világban, ám borzasztó horderejű, világváltoztató fordulatokká nőtték ki magukat minden egyes ember számára.

Azt mesélem el, ami velem történt, és amiket én tettem. Nem voltak ezek sem dicsőséges, sem helyes tettek; egyikünké sem azok. De megtettük őket, és megváltoztattuk velük a világot.

Minden, de minden édesanyám alkujával kezdődött, annak ellenére, hogy rühellte még magát a kifejezést is…

A Felhővilág irdatlan szigetei között végeláthatatlan égtenger feszül, mely egészen a Horizont ismeretlen, veszélyes ködéig terjed. Azonban ez a terület nem üres: naponta, évente száznál is több léghajó hasítja a szelet sólymokra vadászva, szenet szállítva, és időnként egy szerencsétlen összecsapás következtében utolsó búcsúpöffentésével süllyedve le a Pusztaság kopár vidékére.

Thalia Criswell is egy ilyen hajón szolgál, az Ikaruson, annak ellenére, hogy alig tizenhárom éves, és még nagyban anyja védő szárnyai közül kibújva kísérletezik az élettel. De egy szerencsétlen kalóztámadás következtében a fiatal lány kénytelen magára vállalni az addig felnőttek által betöltött kapitány szerepét, és helyt kell állnia egy őrült hajszában, mely egy kincsért folyik. Ám azt sem ő, sem a félelmetes kalózkirály nem tudja, mit is rejt valójában az a kincs, és hogy mi mindent von maga után, ha bárki is rálel…

Újra itt, ezen a késői órán(“újra itt” egy év után… haha), és ezúttal egy novellával érkeztem, ami nemrég pattant ki a fejemből, de úgy éreztem, rögtön le kell írnom. Kissé elvont, kissé rövid, de kétségkívül igaz. Jó szórakozást hozzá! 🙂

Internet

-Fiam, nyisd meg az ablakot, hadd jöjjön be egy kis internet! – hallatszott a rikoltozás a nappaliból, körülbelül az ordítozó tévével egy hangerőn.

A fiú így is tett: megragadta a fémkeretes előszobai ablak oldalait, nagy levegőt vett, szívét megacélozta s arcát egy fenyegetően fekete, ámbár megnyugtatóan semleges sállal jótékonyan elfedte – miután pedig mindez megtörtént, nagy lendülettel szélesre tárta az ablakot.

Hátratántorodott az internet bódító hangjaitól és csontot-agyat átjáró természetfölötti erejétől.

-KI MONDTA, HOGY TELJESEN NYISD MEG?! – rikácsolta az előző szószóló ugyanonnan, bár, ha lehetséges, immár négy oktávval feljebbről – HÁT SZÉNNÉ AKARSZ ÉGNI, FIAM?!

A fiú mindent megtett volna a parancsoló szóra, ha az a borzasztó elemi erő, az a hőség, mely elkezdte leszaggatni róla ócska, kirojtosodott pulóverét, és a szél, mely a Magyar Helyesírás Szabályai c. műremek kiszaggatott és megcsócsált oldalait röptette, nem passzírozta volna őt a padlóhoz. Kénytelen volt fél kezével arcán tartani a sálat – hisz, ha már egyszer beengedte az internetet, az semmilyen körülmény között nem deríthetett rá fényt, ki is ő.

Odakintről panaszos és őrült macskasikolyok áradtak befelé, együtt egy-két megátalkodott kutya szűnni nem akaró kaffogásával, s a hangokból ítélve a két állatfaj heves, tüzes vitát folytatott egymással – persze dulakodásnak nyoma sem volt.

Válogatott káromkodások a világ összes nyelvén, sőt, még azon is túl, kitalált halandzsák, melyeket egyes popkultúrák rajongói betanultak – főként a sértegetéseket -, és bár a fiú nem értette a legtöbb szót, és az sem volt világos számára, min is megy az egetrengető oltogatás, ő is beszállt saját anyanyelvén, a hőséghuzatba üvöltözve a szavakat. Válaszul kapott pár lesajnáló visszaordibálást, melyben többek közt az anyját és a nyelvtantudását szidták, történetesen azért, mert a fiú nem hangsúlyozott ki eléggé egy vesszőt valahol a második mondat első mondatrészénél, a harmadik ige és a második főnév között. A vitatkozóknak csodálatos hallásuk volt, ha már kifogytak az indokokból.

Változott a kép, lágyabb fuvallatok fújdogáltak keserűséget és dezodorszagot hordozva; magányos emberek kürtölték világgá, miféle párt keresnek maguknak, amikor pedig a felhívásra egy lelkes egyén jelentkezett, nyomban fintorgásukat fejezték ki iránta és szánakozó, porbatipró mondatokkal üldözték őt egy sötét lyukba. Mások nyomorúságaikat öntötték gyönyörű vagy éppen „minden mindegy” sorokba, s üvöltötték vakon az éterbe, hátha valaki, akárki fogja a segélykiáltásukat. Kaptak vigasztalásokat, bátorító beszédeket, de a mindezt végighallgató, ám bele nem szóló fiú túl jól ismerte az internet hangjait, hogy ne hatódjon meg mindezen. Hisz csak egy kicsit kell várni, és máris más szelek fújnak; s ugyanazt a kétségbeesett idegent már az ízléséért szapulták ugyanazok, akik lelket és önbizalmat öntöttek belé.

Aztán következett egy napos időszak: jótettek, hálálkodások, jó hírek özönlöttek befelé, és a fiú lelke felvillanyozódott, akárcsak a tévé, mikor sikerült behatárolnia a jelet a nappaliban – a kanapéhuszár is, a szerkezet előtt heverve boldogan hümmögött új műsora visszatértének látványára. Boldogság áramlott a neutrálisnak és ingerszegénynek nevezhető lakásba, s az ablak előtt kucorgó, továbbra is fedezékben tartózkodó fiú érezte, hogy kezd visszatöltődni emberiség iránti reménye.

Tett egy merész lépést: felállt, s odaoldalgott az ablakhoz. Az igazság az, hogy még soha nem látta az internetet valójában. Soha az életben nem tudhatta, kik lapultak a színpompás, vagy épp taszító, esetenként vonzó maszkok alatt, s a kíváncsiság ugyanúgy ott égett benne, mint talán még sokakban szerte a világban, mindenkiben, aki ott állt a maga ablakában, s ordította bele az internetbe véleményét anélkül, hogy gondolkodott volna rajta.

Kihajolt hát, letekintett az emeletes ház legaljára, s amit látott, attól szétállt a füle, szemei pedig olyan kerekké váltak, akárcsak az ember első találmánya a tűz után – a kerék.

Odalent csivavák ugatták egymást zárt ketrecekben. Soha nem érhettek a másikhoz, soha nem voltak képesek meglátni, ki ugat rájuk vissza. Talán, futott át a fiú agyán, maguk sem tudják, milyen gyenge kis csivavák ők.

-Zárd be, fiam! – hangzott a most szokatlanul nyugodt, csöndes parancs a nappaliból – Mára elég volt az internetből.

A fiú boldogan engedelmeskedett.

Nagy kihagyás után (olyan nagy, hogy közben kitavaszodott) újra felrakok valamit az oldalra. Bocsánat a hosszúra nyúlt szünet miatt, de nagyon besűrűsödtek a hetek, nem igazán volt sem időm, sem energiám feltölteni semmit. Most viszont hoztam egy DNS-részt – mert azt is túl sokáig állva hagytam :/ – és egy rövid kis prózát, amit egy iskolai feladatra írtam, és úgy gondoltam, megosztanám veletek is. Úgyhogy a DNS-részt a szokásos helyén, az egyelőre névtelen írást pedig idelent találjátok. Jó olvasást! 🙂

A nyúl rohant, menekült a farkas elől, majd egyszerre megállt. Egyelőre lerázta üldözőjét. Fényes bundáját egy fának vetette, mélyen ülő szemével rettegve kémlelte a környezetét. Rettegés. Olyannyira elege van ebből a szóból! Utálja, gyűlöli, hogy űzött vadként kell élnie, félve mindentől és mindenkitől, de legfőképp a farkastól. Hirtelen vad, megfékezhetetlen és egyáltalán nem nyúlhoz méltó érzés fogta el: meg fogja leckéztetni a farkast. Pontot tesz a szenvedései történetére, elégtételt vesz. Felkerekedett hát, és olyan sebesen, mint még soha, elment megkeresni az üldözőjét.

A harc a hatalmas állattal kimerítő volt, ám a nyúl erejét a düh és a félelem egyaránt táplálta. És mikor a farkas vérző testtel a patakba dőlt és kilehelte a lelkét, akkor a nyúl vetett egy büszke pillantást elmosódott tükörképére a vízben. Amikor meglátta a gyűlölt és rettegett sárga szemeket és a csatakos bundát, egyszerre fogta el a bűntudat és egyszerre ébredtek fel benne új állati ösztönei: a nyúlnak fizetnie kell ezért.

Eltelt egy kicsi idő, mióta utoljára kiraktam valamit, azóta adódott egy kis technikai probléma is, elnézést mindenkitől 🙂

Közeledik a karácsony, vele együtt az újév is, és én inkább az utóbbira koncentrálnék, hogy mit tervezek az oldalon 2017 – ben (nektek nem fura ez a dátum? Nekem minden újévben kell egy kis idő, hogy megszokjam az új évszámot).

Szóval

1. A DNS – t természetesen befejezem, igyekszem gyakrabban és rendszerezetten feltölteni az új fejezeteket, a téli szünetben előreláthatóan több időm lesz az oldallal foglalkozni.
2. Folytatom az idézetes képek kirakását, azonban ezek a képek csak a facebook oldalon lesznek láthatóak. Igyekszem nem csak könyvekről, hanem könyvekből is kiragadni jó idézeteket, valamint bogarászok majd a saját történeteimből is.
3. Nemrég belevágtam egy nagyobb projektbe. Először egy szimpla fantasy – történetet akartam írni, és szerettem volna egy saját, egyedi világba beültetni azt. Fokozatosan több szerepet kapott a világ felépítése, végül a történetem átalakult mítoszba. Mostanra megvan a kis fantasy – világom teremtéstörténete, térképe, rövid történelme és vallása, és ez utóbbin lesz a legnagyobb hangsúly a készülő regényben. Mindenképpen szeretném feltölteni az oldalra a regényt, valamint a kitalált világhoz kapcsolódó egyéb novellákat – jegyzeteket. Ezért az oldalon időnként fel fognak ezek tűnni, először csak a háttérsztorik, mert magával a regénnyel nagyon lassan haladok, így ezek a morzsák afféle “helykitöltőkként” funkcionálnak.

És akkor egy kis bevezető erről a világról. Tervezem, hogy még ma felrakom a Merengőbe a teremtéstörténetét, ami egy kicsi betekintést ad a vallásukról, és a végén található egy kis elhintés is a regény cselekményéről.

Ennyit tervezek a következő évre, meglátjuk mennyi valósul meg belőle. Holnap karácsony! 🙂

*dobpergés*

Végre sikerült valamit időben kitennem az oldalra! Ez egy történelmi pillanat, emberek! 😀 Igaz, kicsit későre jár, de ez így alakult sajnos.

De mindegy is, mert a “könyvajánló” menüpont legalján már megtaláljátok a Harry Potter és az elátkozott gyermek című, új könyv kritikáját! Jó olvasást hozzá 🙂